Az még haggyán lett volna, hogy fenyegetésem rettentően gyengére sikeredett, de hogy ennyire semmibe vegye, az már felháborító volt. Miért kell ennyire pimasznak lennie? És én meg miért nem pofoztam fel már mikor először alkalmam nyílt rá, vagy mikor legelőször megérdemelte volna, mert többet engedett meg magának a váróteremben, vagy csak spontán, mikor ráértem, miért nem húztam be neki egy hatalmasat, hogy megtanulja mit lehet és mit nem?
Magam sem tudtam volna választ adni ezekre a kérdésekre. Mert hát belül bármennyire is úgy éreztem erős vagyok, és simán rendre tudok tanítani egy mérhetetlenül, és már-már zavarba ejtően szenvtelen stílussal bíró srácot, a megvalósítás csődöt mondott, és nem voltam képes többé megvédeni magamat. Erre szokták azt mondani, hogy nagyszájú, hangember és még sorolhatnék pár negatív jelentéssel bíró szinonímát, de így is tökéletesen megértettem, hogy nem lennék képes szembe szállni egy férfivel, bármennyire is lobbanékony, heves és tüzes a viselkedésem.
Talán a mögöttem állónak ennyire egyértelműnek tűnt volna, hogy gyenge vagyok? Vagy annyira mindennapinak tartotta volna, ha én most ujjongva vetem magam a nyakába és már dobálom is le magamról ruhadarabjaimat? Erre az utóbbira tippelnék, már csak abból is következtetve, amit lent művelt a balesetiben. Neki teljesen könnyed dolog az, ha elcsavarja a nők fejét a vigyorával, aztán megdönti őket. Nem is értem én miért nem veszem ezt ennyire könnyedén... miért nem tartozok azok közé, akik már tizennéhány évesen elvesztették az első barátjukkal az ártatlanságukat, és azóta is éheznének erre az időtöltésre. A válasz egyszerű volt, nem éreztem kész magam. Senki nem erőszakoskodott ez miatt, vagy hányta a szememre. Így nem is zavart a dolog. Nem vágytam szexuális életre. Hogy nem vagyok egészséges? Nem értek egyet. Az apácák is tudnak úgy élni, hogy szüzek maradtak, még is teljesen egészségesek. Gondolataimat fékeznem kellett, ha nem akartam még több értelmetlen állítással szembe szegülni és olyan eszmefuttatásokat végezni, amikkel már én sem értettem egyet.
Lábam a földbe gyökerezett és nem mozdultam el. Éreztem, ahogy ujjainkat összefonja, majd nyakam szabad lesz és ajkait bőrömhöz érinti. Hogy élveztem-e? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. De nem hagyhattam magam, nem hagyhattam, hogy pont ő legyen, aki most és itt a magáévá tesz. Észhez kellene már térnem és végre tenni is valamit az üres fenyegetéseimen kívül.
Mondjuk bevallani neki az igazat. Remélhetőleg elég elrettentés lesz neki ahhoz, hogy leszálljon rólam. Megköszörültem torkomat, majd próbáltam nem figyelni szuszogására és puha érintéseire.
- Ha tudnám milyen gyengéden, talán mondanám, hogy a vadabb együttlétekre bukom. De mivel még egyikben sem volt részem, így erre a kérdésedre nem tudok választ adni - hangom irónikus volt, és talán már egy kicsit meg is bántam, hogy ezt elmondtam neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése