A fehér papír alsó bal sarkába odafirkantottam dőlt betűkkel vezetéknevemet és a nem régiben megszerzett dr. titulusomat. Egészen jól mutatott a nevem mellett. De hiszen én már amióta megtanítottak írni a dr. előtagot a nevem elé veszem. Már két évesen is azt játszottam a barbie babáimmal, hogy autóbalesetet szenvednek, aztán pedig Cindy, a kedvenc babám, aki történetesen egy szív- és idegsebész volt, meggyógyította Kent, és a többi szőke apró teremtményt. Aztán néhány év múlva, rájöttem, hogy a babáknak nem dobog a szívük, így pedig nincs mit újraindítani, vagy működésbe hozni. Az óvódás társaimon kezdtem gyakorlatozni. Ők viszont nem díjazták, mikor hétfő reggel nem a kedvenc babámmal jelentem meg, hanem egy orvos táskával. Senki nem akart a páciensem lenni, mert féltek a furcsa műszereimtől. Nem is értem őket, hiszen én mindig elmondtam, hogy nem kell félniük sem a fecskendőtől, sem az orvosi spatulától, de főleg nem a sztetoszkóptól. De nem hittek nekem, és senki nem akarta, hogy megvizsgáljam. Most azonban az itt ücsörgő emberek mind arra várnak, hogy megvizsgáljam őket, aztán pedig mindent megtegyek, hogy ismét makk egészségesek legyenek.
Egy halk sóhajtás hagyta el ajkaimat, majd az idős férfit, aki most már dalra fakadt, és megállás nélkül énekelte az "I will be popular" című számot, az egyik nővér gondjaira bíztam, aki rögtön felvitte az egyik vizsgálóba.
- Az biztos, hogy híres lesz uram, ha így folytatja ezt az eszméletlenül hamis kornyikálást - pislogtam rá bájosan, majd megnyomtam a lift gombját, és még intettem egyet az öregembernek, aki most már táncolt is a székben. Valahogy nem érdekelte, hogy így még több vért veszít.
Megcsóváltam fejemet, majd Henderson hangját hallva megpördültem és felnéztem ravaszul csillogó szemeibe.
- Henderson, szerintem az lenne a legjobb, ha magadat ápolgatnád a közeli mosdóban. Azt mondják a maszturbáció segít levezetni a stresszet a leghatékonyabban. Rád is férne egy kis pihenő, miután sikerült kétszer bájosan rápislognod a drogos kölykökre. Elképesztő voltál - forgattam meg szemeimet, majd fehér köpenyem zsebébe csúsztattam kezeimet, és visszaindultam a váróterem közepére, hogy felmérjem milyen sérültek vannak még jelen. Az első lépés után azonban a srác egyik keze a fenekemen landolt. Arcomat elfutotta a méreg, és valószínűleg ha nem bámultak volna minket ennyien még fel is pofozom. De mivel jól nevelt vagyok, és vigyáznom kell a hírnevemre, így inkább csak lehunytam pilláimat, és elszámoltam tízig, míg ez a perverz állat lelépett.
Ma már nem vágyom másra, mint hogy hazamenjek, bedőljek az ágyba, miközben megnézem a kedvenc sorozatomat. Első nap azt hiszem sikerült mindenfélét összevarrnom, és az egésznapos állómunka egy kicsit lefárasztott. Nem úgy mint kedves társamat, aki már az első beteg után feladta. A karórám kis mutatója még csak most ütötte el a háromnegyed ötöt, de már nem tudtam tovább talpon maradni, így muszáj volt keresnem egy üres kortermet, ahol nyugodtan ledőlhettem egy órácskára. Az első csendesnek tűnő terem ajtaját szélesre tártam magam előtt, de másodpercekkel késöbb már rájöttem, hogy rettentő rosszul tettem, ugyanis csípő fájdalom hasított a felkaromba. Hirtelen kaptam oda tekintetemet, és egy kiálló üres injekciós fecskendő állt ki belőle. Amilyen hirtelen csak tudtam, kirántottam a bőrömbe mélyedt tűt, majd a földre vágtam. Gyűlőltem a fájdalmat, ez pedig igencsak meglepett, ráadásul nem volt kellemes érzés. Azzal semmi bajom nem volt, hogy másokat szurkáljak, de hogy belém tűt állítsanak... Feleszmélésemet követően támadómat kezdtem keresni.
- Gondolhattam volna! - csattantam fel élesen, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Nem is értem miért nem fordultam ki innen rögtön.
- Meg se akarom tudni, hogy mit művelsz itt! Ne magyarázkodj. Még véletlen se. De ne merj háborogni, hogy én már az első szavaid után elítéltelek. Már akkor láttam, hogy milyen egy pökhendi, lusta, naplopó alak vagy! És ha még egyszer csak egy ujjal is hozzámérsz, teszek róla, hogy a maszturbációs óráid a mosdóban fájdalmasan teljenek, kollega - mondtam csöpögő gúnnyal utolsó szavamat. Nem zavartattam tovább magam, túl fáradt voltam, hogy felképeljem. Majd legközelebb, mert tudom, hogy ugyis lesz legközelebb. Inkább csak végig dőltem az egyik megvetett ágyon, és lehunytam szemhéjaimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése