Tökéletesen tisztában voltam vele, hogy milyen hatással vagyok a nőkre. Már hét éves koromban rájöttem, hogy elég csak édesen vigyorognom, bókolnom nekik is máris azt teszik, amit mondok nekik. Hát most komolyan. Egyetlen egyszer fordult elő, hogy egy nőnemű visszautasított. Tizenhárom voltam, lehetetlenül beképzelt, szerelmes és ezáltal egy cseppet szerencsétlen is (milyen szerencse, hogy ezeket már mind kinőttem). A büdös ribancot Chystal-nak hívták és nem érzett égető vágyat az iránt, hogy teljesítse egy kérésemet és eljöjjön velem moziba. A kedvéért még egy szörnyen nyálas, csajos filmet is hajlandó lettem volna megnézni, de neeem. Ő nem akart. Hát én viszont próbálkoztam. Aztán három hét után megunta, hogy folyamatosan hozzá beszélek és nemes egyszerűséggel elküldött a francba. Csak egy csöppet akasztott ki. Na, azóta nem megyek nőkkel moziba. Pfejj…
De rajta kívül még senki sem volt képes ellenállni nekem. Komolyan, esküdni mernék, hogy ha most odamennék ahhoz a nénikéhez, aki látszólag közelebb van a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez és bepróbálkoznék nála, azonnal újjáéledne a bioritmusa.
Ez itt. Ez a nőszemély viszont pofátlanul hátat fordít nekem és még képes olyasmit is mondani, hogy nem nyűgözöm le. Hát felháborodtam, na.
Kissé oldalra billentettem a fejem, majd elmosolyodtam.
- Csak érdeklődtem. – vontam vállat. – Megyek, keresek valami leápolni valót. Jó munkát kolléga. – csaptam búcsúzóul a fenekére, majd, mint aki jól végezte dolgát elindultam az imént említett nénike felé.
Unottan ültem az egyik üres kórteremben, lábaimat feldobva az asztalra és hanyagul hintázva a székemen. Miután sikerült túlteljesítenem magamon és vagy öt sérültet nem volt más dolgom, így gondoltam elfogyasztok egy tündéri kis nővérkét ebédre. De aztán tényleg nem tudtam mit kezdeni magammal a fél hetes találkozóig Dr.Dunts-tal és azzal a sunyi nőszeméllyel így fogtam magam és egy órával előbb már untam az életem a megbeszélt helyen.
Felemeltem néhány injekciós tőt a tálcáról és unalmamban elkezdtem őket dobálni az ajtóra függesztett parafa táblára. Hahh… házi készítésű Dart’s. Most mondja valaki, hogy nem vagyok zseniális!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése